A hét legjobb űrfelvételei
Fekete lyukak kitörése
A fekete lyukakat gyakran kozmikus porszívóként ábrázolják, amelyek mindent felfalnak, ami az útjukba kerül. A kutatók azonban rájöttek, hogy valójában meglehetősen rendetlen evők. Ahogy a fekete lyukak táplálkoznak, a beeső anyag egy részét hatalmas sugárzási szelek formájában kilövik.
Ezeknek a szeleknek messzeható hatásai lehetnek. A legtöbb érett galaxis szupermasszív fekete lyukakat rejt magában. Egy aktív, PDS 456 nevű fekete lyukkal rendelkező, különösen fényes galaxist vizsgálva egy közelmúltbeli tanulmány kimutatta, hogy a szelek a galaxis nagy részén átfújnak. Ez arra utal, hogy a szelek kisöpörhetik az új csillagok kialakulásához szükséges gázokat, ezzel esetleg szabályozva a vendéglátó galaxis növekedését.
Montanai sarki fény
Február 18-án az északi Montana egét egy látványos sarki fény világította meg. A jelenség még az északi sarkkörön túlról is látható volt. A Föld éppen egy naprészecske-áramláson haladt át, amelyek a légkörünkben lévő levegőmolekulákkal ütközve hozták létre a ragyogó fényjátékot.
A fő műsor valószínűleg Kanada felett zajlott, ahol a megfigyelők a légkörben alacsonyabban lévő oxigénmolekulákkal ütköző naprészecskék által keltett, gyakoribb zöld fénycsíkokat láthatták. Montana felől nézve azonban a távolból a megfigyelők az égen sokkal magasabban az sarki fény vörös árnyalatait láthatták.
Befagyott vulkán
Február 16-án életre kelt a Kuril-szigetek egyik vulkánja hét év után először. A Csikuracsi vulkán 25 000 láb magasra lövellte a hamufelhőket, amelyeket a szél nyugat felé sodort a havas tájon. Bár a vulkáni tevékenység melegágya, a Kuril-szigetek lakott, és 60 éves területi vita középpontjában áll Japán és Oroszország között.
Közeleg a hajnal
A Ceres az egyetlen hivatalos törpebolygó, amely a Mars és a Jupiter közötti fő aszteroidaövben található. 2014 szeptembere óta a NASA Dawn űrszondája egyre közelebb kerül ehhez a parányi célponthoz, és most már még a Hubble űrtávcsőnél is jobb képeket szolgáltat.
Február 12-én készült legutóbbi felvételeken a Ceres két oldala látható, ahogy az objektum forog, krátereket és fényes foltokat tárva fel, amelyek megdöbbentették a csillagászokat. A Dawn március 6-án várhatóan elkezdi a Ceres körüli pályára állást, és a közelképei remélhetőleg megoldják a rejtélyt.
Sötét egyesülés
A sötét anyag, egy láthatatlan és rejtélyes anyag, látszólag irányító szerepet játszik a szupermasszív fekete lyukak növekedésében. A galaxisok magjában szupermasszív fekete lyukak vannak, és a csillagászok régóta úgy vélik, hogy a fekete lyuk méretének összefüggésben kell lennie a galaxisban lévő csillagok számával.
A galaxisok azonban láthatatlan sötét anyagból álló halókba is beágyazódnak, amely felülmúl minden látható anyagukat. Egy közelmúltbeli tanulmány szoros kapcsolatot talált 3000 elliptikus galaxis szupermasszív fekete lyukainak tömege és sötét anyag halójuk tömege között. Ez azt sugallja, hogy a sötét anyag, nem pedig a fény határozza meg a fekete lyukak méretét.
Ez a kapcsolat összefügghet azzal, ahogyan az elliptikus galaxisok keletkeznek — két kisebb galaxis egyesülésével. Amikor két galaxis egybeolvad, a sötét anyag haló megnő, és egy galaxis méretű „gravitációs tervrajzot” hoz létre, amely valahogy kiváltja, hogy a fekete lyuk kitáguljon.
