Campbell-majmok toldalékokat használnak, hogy sajátos fenyegetéseket közöljenek
A Campbell-majmoknak egyedi módjuk van arra, hogy egymással kommunikáljanak. Toldalékokat fűznek a riasztó hívásaikhoz, hogy ezzel konkrét veszélyeket jelöljenek. Például a „krak” hívás azt jelenti, hogy egy leopárd van jelen, míg a „krak-ú” egy meghatározatlan veszélyre utal. Ez a toldalékolási rendszer lehetővé teszi a Campbell-majmok számára, hogy összetettebb információkat adjanak át egymásnak, mint más főemlősök.
Diana-majmok hallgatóznak a Campbell-majmok riasztó hívásaira
A Diana-majmok, a majmok egy másik faja, megtanulták hallgatózni a Campbell-majmok riasztó hívásaira. Rájöttek, hogy a Campbell-majmok melyik hívásai mely veszélytípussal állnak kapcsolatban. Amikor egy „krak” hívást hallanak, tudják, hogy a közelben egy leopárd van, és ennek megfelelően reagálnak. Ez a hallgatózás viselkedésformája túlélési előnyt biztosít a Diana-majmoknak, mivel profitálhatnak a Campbell-majmok korai figyelmeztető rendszeréből.
Toldalékolás: az emberi beszéd egyik alapvető jellemzője
A Campbell-majmok által használt toldalékolási rendszert az emberi beszéd egyik alapvető jellemzőjeként tartják számon. Mi toldalékokat használunk arra, hogy szavak jelentését megváltoztassuk, például amikor a „-ság” toldalékot hozzáadjuk a „király” szóhoz, hogy „királyság” szót alkossunk. Az a tény, hogy a majmok kifejlesztettek egy hasonló kommunikációs rendszert, arra utal, hogy ez a képesség az állatvilágban elterjedtebb lehet, mint azt korábban gondolták.
Fajok közötti kommunikáció és az emberi nyelv evolúciója
A Campbell- és Diana-majmok által használt kommunikációs stratégiák betekintést nyújtanak az emberi nyelv evolúciójába. Ezek a majmok kifejlesztettek a fajok közötti kommunikáció egy kezdetleges formáját, ami valószínűleg megalapozta az ember összetettebb nyelvi képességeit.
Hasonló kommunikációs stratégiák lehetősége más állatoknál
Azok a kutatók, akik a Campbell- és Diana-majmokat tanulmányozták, úgy vélik, hogy más állatok is kifejleszthettek hasonló kommunikációs trükköket. A jövőbeni kutatásaikban ezt a lehetőséget is megvizsgálják. Amennyiben igazuk van, az arra utalna, hogy a kifinomult módszerekkel való kommunikáció képessége nem csupán az emberekre korlátozódik.
További részletek és eredmények
- A kutatók terepkísérleteket végeztek Elefántcsontparton, hogy tanulmányozzák a Diana-majmok kommunikációs viselkedését.
- Lejátszották a Diana-majmoknak a Campbell-majmok riasztó hívásainak felvételeit, és megfigyelték a reakcióikat.
- A Diana-majmok a „krak” hívásokra erősebben reagáltak, mint a „krak-ú” hívásokra, ami arra utal, hogy a két hívás között különbséget tudnak tenni.
- Ez a hallgatózás viselkedés segít a Diana-majmoknak elkerülni a ragadozókat és más veszélyeket.
- Az eredmények arra utalnak, hogy az emberi beszéd alapvető jellemzői függetlenül is kialakulhatnak különböző fajoknál.
Következtetés
A Campbell- és Diana-majmok által használt kommunikációs stratégiák értékes betekintést nyújtanak a nyelv evolúciójába, valamint a fajok közötti kommunikáció lehetőségébe az állatvilágban.
